Tegnap éjjel a tudatalattim végezett szőnyegbombázást rajtam.
Álmomban kenyeret akartam sütni. Már otthon gyúrtam a tésztát, mikor rájöttem, hogy nincs élesztőm. Nagyon fontos lett volna, nagyon szerettem volna kenyeret sütni (nem tudom, talán vendégeket vártam, ez momentum kifakult reggelre) Otthagytam a folyamatot, lementem a boltba és egy örökkévalóságot töltöttem ott keresve a hiányzó, pótolhatatlan matériát.
Ebben ebben a boltban nem volt semmi rendszer, véletlenszerűen voltak a termékek feltéve a polcokra, úgyhogy nem volt esélyem megtalálni a helyén. Aztán mikor már átfutottam kétszer, elkezdtem kérdezősködni, hogy mégis hol találok élesztőt, kezétcsókolom, de csak ellenségeses méregettek. Rájöttem azért, mert nem értettek magyarul. Aztán megkerestem az eladókat, egyikük magyar volt véletlenül, de mikor elkezdett volna konkétan válaszolni a kérdésemre, megjelent a főnöke, megijedt és csehre váltott. Aztán kerestem a szótárban, hogy hogy van csehül az élesztő, de csak angol-cseh program van a telefonomon, és nem tudtam angolul sem a szót.* Aztán odamentem a pénztárhoz, és - jobb híjján - angolul elkezdtem körülírni, hogy mit is akarok, de nem tudták kitalálni. Feladtam, mert a sorban mögöttem várakozók kezdtek zúgolódni és lökdösni. Aztán megint elővettem a telefonom és az angol-magyar szótárban próbáltam keresni az élesztőt..., végül aztán a megszólaltó ébresztőóra véget vetett az őrületnek.
*Szóval a mára rendelt közelező szókincsfejlesztés: yeast /yēst/ angolul, droždí /drozsgyí/ csehül. Köszönöm a figyelmet!
