Tobias Lindholm - Kapringen, 2012
Egy ismerősöm jóvoltából részt vehettem a Kapringen premier előtti vetítésén, amit a Dán Nagykövetség szervezett a Puskin Moziban. Tették ezt minden bizonnyal a kultúrmisszió miatt, de a film témája is jó ürügy volt arra, hogy komoly dolgokról lehessen beszélni. Az Emberrablás létező jelenséget mutat be játékfilmes eszközökkel: a szomáliai kalózok aktivitását az Indiai Óceánon.
A dán nagykövet bevezető beszéde erről szólt, nem magáról a filmről. Az elmúlt évtizedben egészen a legutóbbi időkig sajnos szinte mindennapi esemény volt, hogy a "modern kalózok" megszálltak hajókat a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonalán. Ugyan a film fikciós, a szereplők és események nem létezőek, nagyon sok kapcsolódási pont a film és a valóság között. A film atmoszférájára rányomja bélyegét az élet, realista felfogása bizonyosan megtörtént eseményeken alapult. Példaként említettek egy esetet, amiben pár dán tengerész két és fél évig raboskodott szomáliai kalózok fogságában. Szóval ami miatt ez - az egyébként semmilyen szempontból nem formabontó - film fontos a dánoknak, a személyes érintettség: mind áldozatok terén, mind a probléma megoldásáért hozott erőfeszítések miatt. Dánia jelenleg elég nagy szerepet vállal a körzetben működő NATO jelenlétben és a szomáliai áldatlan állapotok megoldásáért fáradozó nemzetközi összefogásban. (És hozzáteszem azért Tom Nørring úr beismerte, hogy az utóbbiban a probléma méreteihez képest kicsi eredmények vannak eleddig...)
Az MV Rozen teherhajó a kikötő felé tart, mikor a körbeveszi és átveszi rajta az uralmat egy szomáliai fegyveres csoport. A kapitányt és a hajón szolgáló tengerészeket túszként tartják fogva és a hajózási vállalattól követelnek óriási összeget a szabadon bocsájtásukért. A cég professzionális teamet hoz létre, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezze a hajóját és az embereit, ám a megeggyezés nem születik meg könnyen. Hónapok múlnak el megeggyezés nélkül, ami elcsigáz mindenkit függetlenül attól, hogy sokatpróbált üzletember, fogvatartó vagy éppen foglyulejtett...
A szerep amit Dánia eljátszik a valóságban, teljesen paralel azzal a magatartással, ahogy a film témájához nyúltak. Ami a valóságban történik, az a zavaros belpolitikai és gazdasági helyzet következménye, amiből nem tud kikászálódni az afrikai ország, s valószínű, hogy a kalózok sem lennének, ha máshogy biztosítani tudnák a megélhetésüket. Ennek belátása felelős gondolkozást jelent és az erről való tanúságtétel teszi olyan mélyen európaivá Tobias Lindholm filmjét. Szimpatikus volt, hogy nem tör pálcát a kalózok fölött. Elkerüli a túszdrámák zsánerelemeként megszokott jófiúk-rosszfiúk felállást, és egy nagyon esendő, és életszagú túszejtést láthatunk.
Megtudhatjuk, hogy a foglyul ejtett legénység legfontosabb két embere a kapitány és a szakács (Mikkel - Johan Philip Asbæk). Utóbbi talán hosszú távon még fontosabb is, mert a hónapokig elhúzódó tárgyalások alatt ő eteti az éhes szájakat. Az első olyan jelenet, ahol borsózott a hátam az volt, hogy rögtön a megszállás után kiemelték Mikkelt és főznie kellett az éhező fegyvereseknek. Ugyanilyen zseniális részei voltak azok az emberi pillanatok, ahol a hosszú összezártság alatt bajtársiasság is ki-kialakul a foglyok és fogvatartók között. Mindenki kivétel nélkül vágyik haza a családjához, éhezik, rohad a fémkaszni hőségében, de azért nem lehet összetéveszteni, hogy ki áll az AK-47esek veszélyesebb oldalán.
Az igazi dráma és feszültség nem a hajón lévő eseményekre korlátozódik. Nagyobb hangsúlyt kap a háttéralkut megkötni szándékozó felek harca. Az első körben "15.000.000 dollárt követelek - 250.000 dollárt vagyok hajlandó fizetni" kezdetű játszmában jelenik meg a film tétje. Az egyik oldalon a nyugati világ nagyvállalati kultúrájából érkező üzletember áll (Peter C. Ludvigsen - Søren Malling), másikon a kilátástalanság által vezérelt túsztartók, élükön a dán "üzletfeleivel" teljesen egyenrangú rafinált tolmáccsal (Abdihakin Asgar). Mindent elsöprő, türelmen és emberismereten alapuló játék Peter és Omar párharca, ami jó alapanyag egy filmdrámához.
Verdikt: Európai filmek vagy műfajtiszta drámák kedvelőinek ajánlom, akiknek van /ülő-/állóképességük. Kicsit hosszú ugyanis. A film mától a magyar mozikban!
(2013. május 16., Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
