Christian Larson - Valtari (the valtari mystery film experiment, film #14)
Nem lennék jó újságírónak, mert nem leszek most sem naprakész. Egy tavalyi filmélményemről adok számot, ami mostanra ért meg bennem.
2012 december 7-9 közötti hétvégén minden kontinensen (igen, az Antarktiszon is) egyszerre vetítették a Sigur Rós együttes filmes kísérletét. Az izlandi post-rock banda 16 alkotónak biztosított valamennyi keretet, hogy csináljanak rövidfilmet az új albumuk zenéjére. Szerencsére a Toldi Mozi is benne volt abban a körben, ahol ezeket a filmeket meg lehetett tekinteni, noha a The Valtari Mystery Film Experiment összesen két óra húsz perces műsoridejével megterhelő volt. Az albumon 10 szám található, ez jutott 16 rövidfilmre, szóval kétszer, háromszor is "felcsendült" egy-egy track. A zene maga sem olyan, hogy az ember önszántából két és fél óráig teljes odaadással tudja hallagatni, pláne ha önmagukat nagyon komolyan vevő − a szó legnemesebb értelmében vett − művészbuzi-faszagyerekek szolgáltatják a képi anyagot hozzá. Ami egyesével nagyon egyedi és különleges, az nem biztos hogy annak tűnik gyors egymásutánban. Így maga a mozis élmény egy rémálommá vált a végére - az utolsó öt film alatt elmenekülő nézők szerintem ezt megerősíthetik.
Azonban az egyik szekvencia toronymagasan kiemelkedett a mezőnyből, és mostanra felkerült nálam arra a virtuális toplistára, amin a valaha volt leggyönyörűbb filmes jeleneteket tartom számon. Szerintem ezért érdemes volt feltalálni a mozgóképet, mert akárhány megtekintés után is katartikus élményt tud nyújtani. A svéd Christian Larson zenés filmje, balettfilmje ilyen. Egyszerűen több, mint jó zene és jó tánc.
